Hídakról
Építsünk "hidat" embertől emberig

A '48-as hadihidaktól a Megyeri hídig

A nagy elődök útját járja az ismét teljes ménékben magyar tulajdonú társaság

A történelmi Magyarországot járva ki gondolná, hogy mily gyakran találko­zunk a Hídépítő Zrt. és elődcégeinek létesítményeivel. A Margitsziget I. számú hévízkút, a Szabadság híd, a régi és az új Erzsébet híd, a Petőfi híd, az Árpád híd, a zentai Tisza-híd, a makói vagy a szentesi víztorony, a dunaújvárosi új Duna-híd, a kőröshegyi völgyhíd, s (Budapest legújabb átkelőjeként) a Megye­ri híd mind e társaság szakértelmét dicséri. S ne feledkezzünk meg az említett térségen kívül eső, a világörökség részét képező mostari öreghídról se, amely­nek rekonstrukcióját szintén a Hídépítő kezdeményezte, s e munkálatokból is aktívan kivette a részét.

 A Hídépítő Zrt., azaz Magyaror­szág egyik legrégebbi építőipa­ri   vállalkozásának   története több mint száznegyven évre nyúlik vissza, s alapítása és fellendítése a Zsigmondy család tagjainak tehetségét és leleményességét  fémjelzi.   A világhírű Zsigmondy Vilmos (1821-1888) 1860-ban nyitott bányaügynökségi irodát Pesten, majd 1865-ben létrehozta az első hazai mélyfúró vállalkozást. Öccse, Zsigmondy Gusztáv utászhadnagyként Görgey seregé­ben hadihidakat épített. A család tehát már ekkor, 160 évvel ezelőtt kapcsolatba került a hídépítéssel.       f

Zsigmondy Vilmos első megbízatása 1866-ban a harkányi hévízforrások hoza­mának növelésére és állandósítására irá­nyult. Szakmai tekintélyének megalapozá­sához nagymértékben hozzájárult a Mar­gitsziget I. sz. hévízkútjának elkészítése, de ténykedésének sikereit az 1868 és 1878 között létesített városligeti artézi kút tetőz-

te be, amely egy kilométernyi mélységével akkoriban a világ legmélyebb artézi kútja volt. (Pedig nagyon nehezen fogadták el a terveit, mert senki nem hitt az elméletei­ben, s ezeket bizonyítani sem lehetett. Zsigmondy Vilmos ugyanis kidolgozott egy elképzelést, amely szerint a Budai-­hegységet alkotó vízhordó dolomitréteg Pestre is áthúzódik, így a főváros ezen ol­dalán is kell lennie hévíznek, csak a kéreg­mozgások miatt mélyebben, mint Budán.) Fiú utód híján a vállalatát 1876-ban a 28 éves unokaöccsére, Zsigmondy Bélára ru­házta át, aki a vízkutató fúrások mellett hídpillérek alapozásának tervezéséhez és kivitelezéséhez szükséges talajfeltáró munkákkal is szívesen foglalkozott. A vál­lalkozás 1899 áprilisától Zsigmondy Béla építési vállalkozó cég néven működött, majd Zsigmondy Rt.-vé alakult. E társaság neve szorosan összefonódott a XIX. század végi, XX. század elejei hazai mélyfúrás és hídépítés történetével.

A Zsigmondy Rt. részt vett a korabeli összes jelentős építési munkában a törté­nelmi Magyarország területén. A fürdővá­ros rangra emelkedett Budapest gyógyfür­dőinek legtöbbje a Zsigmondyak által fúrt kutakra települt. A cég ugyanakkor többek között az 1896-ban átadott Ferencz József híd (a mai Szabadság híd), a Margit hidat a Margitszigettel összekötő szárnyhíd, az Erzsébet híd, a Petőfi híd, az Árpád híd, a győri Rába-híd, a polgári Tisza-híd és a medvéi Duna-híd kivitelezési munkálatai­ban is részt vett.

A II. világháború után alakult meg a Duna-hidak Munkaközössége, amelynek a Zsigmondy Rt. is tagja volt. Ám 1949-ben, az államosítással megszűnt az önállósága. Ezt követően több névváltoztatást és más cégekkel való összevonást ért meg. Az is­mételt átalakítások után - 1950-től - Híd­építő Vállalat néven működött, egészen a részvénytársasággá alakulásig.

A Hídépítő Vállalat az elmúlt ötven év­ben meghatározó szereplője volt a hazai építőiparnak. Részt vett az ország és a le­bombázott hidak újjáépítésében - hiszen a háború alatt a Duna és a Tisza összes híd-ját felrobbantották -, minden kiemelkedő híd-, út- és mélyépítési munkában, ipari lé­tesítményekben végzett munkákban, s a metróépítésben. Több új technológia szabadalmaztatója, illetve első hazai alkalma­zója volt. (Például utófeszített gerendákkal épített hidak, fúrt cölöpözés folyómeder­ben, feszített tartórács, hossz- és keresztfe­szítés, szabadon betonozás, szakaszos előretolásos technológia stb.)

A Hídépítő Részvénytársaság 1993. jú­nius l-jén történő létrejötte a magyar gaz­daság átalakítási folyamatához illeszke­dett. A privatizált, átalakult és újjászerve­zett Hídépítő profilja bővült: folyami, köz­úti, vasúti hidak építése és rehabilitációja mellett erőművek és ipari létesítmények kivitelezése; kommunális és környezetvé­delmi nagyberuházások - víz- és szenny­víztisztítók, csatornázások, hulladéklera­kók, gázvezeték-építések - fémjelezték és fémjelzik nevét.

 Az ezt követő évek krónikájának egyik fontos eseménye volt a cég Mostarban vég­zett munkája. A Csontváry Kosztka Tivadar által is megörökített, 1557 és 1566 között épült, világhírű öreghidat 1993 novembe­rében lőtte a folyóba harckocsijával és ka­tonáival egy szélsőséges horvát kapitány. 1997 júniusában a Hídépítő Rt. vezérigaz­gatója levelet küldött Szarajevóba az SFOR főparancsnokságára és a magyar műszaki kontingens parancsnokának, amelyben felajánlotta a társaság térítésmentes rész­vételét az Öreg híd újjáépítésében. A híd köveinek kiemelését a Neretvából 1997 szeptemberében kezdték meg a Hídépítő dolgozói és az SFOR szakemberei, amely­nek eredményeként a Hídépítő döntő sze­repet kapott a rekonstrukció elvégzésében. A kőkiemelő szerkezetet a cég komlói üze­mében gyártották. Szeptember 29-én több ezer főnyi nézőközönség, számos nemzet­közileg ismert politikus, katonai vezető, közéleti személyiség jelenlétében a magyar katonák és az rt. szakemberei kiemelték a folyóból a szétlőtt híd első - közel 3,5 ton­nás - darabját. A kő kiemelését a jelen lévő helyiek óriási ovációval köszöntötték. Mindenki megérintette, megsimogatta, fényképeztette magát vele. A másnapi la­pok címoldalain:" Ha lesz híd, lesz Bosznia" címmel jelentek meg az eseményről beszámoló tudósítások. Az újjáépített öreghíd átadásáig egy ideiglenes, karcsú gyaloghídon át közlekedtek az óváros la­kói a Neretva két partja között. Ezt az ide­iglenes gyaloghidat a Hídépítő szakembe­rei tervezték és építették.

Az értékpapírokról szóló 2005-ös tör­vény értelmében, a cég elnevezésében for­mai változás történt, s 2005. december 8. óta Hídépítő Zártkörűen Működő Rész­vénytársaság, azaz Hídépítő Zrt. a neve. 2008 elejéig először a GTM, majd a szintén francia VINCI konszern volt a Hídépítő többségi tulajdonosa.

2008. március 20-tól a társaság teljes egészében magyar tulajdonú. E nagy múl­tú társaság a jeles hagyományokat követve végzi ma is - a 150 év alatt felgyűlt tudásá­ra épülő, megbízható, s a műszaki újdon­ságokat a napi gyakorlatban alkalmazó - munkáját.

A múltból gyökerező és napjainkban is meghatározó jelenlétük a magyarországi építőiparban - reményeik szerint - bizton­ságot nyújt, nemcsak dolgozóinak, hanem megrendelőiknek is. Fontosnak tartják az állandóságot, a biztonság megőrzé­sét és a versenyképességet segítő, hosszú távon is minőséget jelentő, a kiemelkedő szaktudásra épülő gyors, pontos, hibátlan munkát. Hagyományos tevékenységeik mellett a legváltozatosabb építőipari terü­leteken is jelen vannak. Az utóbbi években előtérbe került a nagyszabású beruházá­sok teljes körű bonyolítása a tervezéstől a ?kulcsra kész" átadásig, és különösen nagy hangsúlyt fektetnek a környezetvé­delmi beruházásokban való részvételükre.

Céljuk, hogy partnereikkel a munka előkészítésétől kezdve a jótállási idő vé­géig, s azon túl is jó kapcsolatuk legyen, és visszatérő megrendelőkként köszönthessék őket.

Néhány, az utóbbi évek legjelentősebb munkáiból: Letenye, felhozott kábeles köz­úti híd; Sikonda, gyógyfürdő és szálló; M7-es autópálya új szakasza; salgótarjáni buszpályaudvar és ugyanitt felüljárók; du­naújvárosi új Duna-híd; kőröshegyi völgy­híd; tanuszodák Somogy megyében; a Sza­badság híd felújítása; Budapest új Dunahídja, a Megyeri híd; csepeli szennyvíztisztító; 4-es metró; újpesti vasúti híd.